Arra ébredek, ahogy leült. Na nem mintha amúgy nem figyeltem volna éberen. Én akkor is félig ébren vagyok, ha alszom. Ezért alszom szinte mindig. Mondhatjuk, hogy inkább csak felkeltette az érdeklődésemet. Igen. Ez  jó. Megszánom a figyelmemmel. A cselekvés ösztönös vágya rúg mancsra. Még nem tudja, hogy közelítek. Hiszen ebben vagyok a legjobb. Az álcázás mesterének is hívnak. Persze, nekem nincs terepszínű ruhám, meg színváltoztató pikkelyem. Az én rejtőzködésem a fürgeségben rejlik. Ha megfordul, ledermedek. Amikor visszafordul, folytatom. A fatákolmányán ül, lábait maga alá húzza, de a jobb nagylábujja lelóg. Ideális célpont. Fenekemet jobbra-balra megbillentve bemérem a prédát: hátsó lábaim megfeszülnek...TÁMADÁS!

A reakciójából ítélve nem volt tetszésére az ötletem. Szinte nyekkenek a kinti kövön, a nyílászáró deszka hatalmasat csattan mögöttem. Bentről dörmögés szűrődik ki, olyan szavak, melyeket akkor használ, ha leejt valamit, vagy bizonyos esetekben amikor a világító tábla, ami előtt ül, hirtelen pirosra vált. Más megközelítésre lesz szükségem.   

Szeretet. Egyesek így hívják azt, amikor éhségünkben úgy csinálunk, mintha érdekelne valaki, aki persze közvetve vagy közvetetten részese az ételhez vezető utunknak. Kellet nektek háziasítani! Vadászhatnék is, de az lényegesen  több energiát igényel, mint egy kicsit tetszelegni. A kalóriatöbblet miatt persze kicsit kerekebb vagyok a kelleténél, de úgy tűnik, Ő ezt szereti.

Az étkeztető helyiség felől közelítek, melynek bejáratát talán szándékosan nem csukta be. Hirtelen haragja nem változtat a tényen, hogy rajong értem. Pár óvatos lépés, egy-két átugrált lábbeli, és máris ismét itt vagyok Vele. Észrevétlenül kell feljutnom arra a falapra, ahol a kezével buzgón mozgat valami tárgyat, amit ugyanúgy hív, mint az ajándékokat, amiket hozok neki néha szánalomból. Ha mászás közben kap el, dühös lesz. Ha úgy vesz észre, hogy már fent vagyok, nyert ügyem van. Szerencse, hogy erre termettem. Na meg a sötétség is segít, melyet egyedül a világító tábla fénye tör meg, amit úgy bámul. Szemével valamilyen mozgó testet figyel vérmesen. Persze, hozzám képest kispályás. Jómagam is remek elfoglaltságnak találom az ilyesmit, de most nem ezért vagyok itt. A falap mellett érdekes színű, furcsa ülőalkalmatosság hever, ideális útvonalat nyújtva a számomra. Két gyors szökkenéssel már fent is vagyok a világító tábla mellett. Siker. Lassan, óvatosan megközelítem. Mancsom hang nélkül tapad a fához, egyik a másik után...

És kilépek a fénybe. Az előtte fekvő, fekete tárgy bőszen kattog, ahogy az egyes darabjait egymás után nyomja lefelé. Bevallom, roppant izgalmas jelenség. Mivel persze ez számára is felettébb érdekesnek tűnik (és ami a legfőbb: nálam fontosabbnak), első utam a látóterében éppen ide vezet. Büszkén taposok a kattogó darabkákon, ezzel egy időben pedig a fény, mely eddig fehérbe öltöztette együgyű társamat, hirtelen vörösre vált. Ismét azt a szót használja, amit korábban, de a hangja most lágy és szeretetteljes. Elengedi azt a kis izét, és keze a fejemen landol. Finoman megcirógat, mélyen és barátságosan dörmög a fülembe, arca zavarba ejtően közel kerül az enyémhez. Kezét végighúzza a hátamon. Egy kicsit hagyom magam. A fejem búbját nekinyomom a tenyerének, ezt valamiért különösen szereti. Jobban belegondolva persze, alsóbbrendűségének és minden szánalmas viselkedésmintájának dacára szeretetre méltó lény. Annak ellenére is képes kötődést és törődést mutatni felém, hogy most ziláltam szét egy számára fontos dolgot. Erre sokan nem képesek a fajtájából, de még más fajták egyedei sem gyakran. Pár pillanatig számomra is meglepő odaadással figyelem, ahogy primitív dialektusával becézget. Nemsoká hanyatt vetem magam, hogy a hasam vakargathassa, majd pontosan három és fél másodperc múlva, csak hogy érezze, milyen mélyen a birtokomban van, meglepetésszerűen megkarmolom a kezét négyszer, lepattanok mellőle és irdatlan iramban távozom a szobából. Menet közben talán leverek valami törékenyet.

A gyakorlatok az alábbi weboldalról származnak:

https://szerzoikonyvkiadas.blog.hu/2017/06/19/27_irasgyakorlat_hogy_ujra_szarnyaljon_a_kreativitasod