A vasárnapi szónoklatra többen gyűltek össze, mint eddig bármikor. Jeremiás Atya sötétbarna homlokán makacs verítékcseppek gyöngyöztek, noha errefelé nyáron sem volt kifejezetten meleg. Nagyot nyelt, hogy a lehető legmélyebbre temesse szorongását. Sosem tartott még beszédet ennyi ember előtt. És sosem volt még ekkora tétje.

Kedves Alelnök úr! (Mégsem merem kiírni a nevét, sosem lehet tudni)

Habár az, hogy nem szeretem, bármely más emberről is elmondható, akit nem ismerek személyesen, én olyan embert kerestem erre a gyakorlatra, aki kifejezetten ellenszenves. És mivel a közvetlen környezetemben nem ismerek ilyen embert (vagy nem vállalnám vele a nyílt konfliktust egy hülye gyakorlat miatt), Önre esett a választásom.

Persze, mondhatjuk, hogy megnézni az Alelnök című filmet és néhány Family Guy epizódot nem szolgál elégséges kutatásként ahhoz, hogy ismeretlenül elítéljünk valakit, a fent felsorolt médiatermékek állításaira mégsem találtam sehol érdemi cáfolatot. Olybá tűnik, hogy az álláspont, mely szerint Ön egy pocsék ember, afféle általánosan elfogadott tézis, melyet még Ön sem kíván vitatni. Ennek ellenére a feladatom most az Ön jó tulajdonságainak felsorolása. Kezdjünk is bele!

- Azt senki sem tagadhatja, hogy Ön igen ambiciózus. Ezt mutatja, hogy bárhol jár is az életben, mindig felfelé tör, mindig többre vágyik. Ez a törekvés persze hosszú távon meggátolja a tartós boldogság elérésében úgy Önt, miként a Közel-Keleten elesett bátor katonák gyászoló családjait. 

- Nem vitathatjuk továbbá, hogy Ön igen intelligens és kreatív, mely vonásai ötvözve némi (nem is kevés) gátlástalansággal és a lelkiismeret teljes hiányával, komoly sikereket hozhat és hozott is Önnek.

- Ha Iraknak tényleg voltak titkos tömegpusztító fegyverei, vagy bármi köze az Al-Kaidához, akkor még az is lehet, hogy valóban nagyszerű dolog volt minden, amire a mandátuma alatt törekedett. Arról nem beszélve, hogy az ottani rosszfiú valóban igen gonosz volt.

- Rengeteg ember számára biztosított spirituális élményt és a megvilágosodás útját, amikor lehetővé tette, hogy kínvallatásnak tegyék ki őket.

- Ha nem lenne ilyen beszűkült, remek apa válhatott volna Önből, mert kétségkívül szereti a gyerekeit.

- Nagyon ügyesen tud olajvállalatot üzemeltetni, ez is példázza általános kompetenciáját.

- Végül, de nem utolsó sorban azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az Ön mellkasában immár egy másik ember szíve dobog, aki pedig nagy valószínűséggel jobb ember volt Önnél, így kijelenthetjük, hogy Ön igazából jószívű.

Üdvözlettel

Greg

Talán fél óra is eltelt, és páran éppen megkezdték ideges mozgolódásukat, mire Tóth közlegény sziluettje előtűnt a Szabadság-hidat átkaroló tejködből. A szakaszon távolról is látható volt a megkönnyebbülés.

- Őrmester úr - törte meg a csendet gunyoros hangjával az egyik közlegény - nem úgy van, hogy az ilyesmit mérnökök meg utászok csinálják és nem ilyen félkegyelműek?
- De úgy van - köpte a választ az őrmester, miután néhány másodpercig rágta azt - és ha mutat nekem egy darab utászt vagy mérnököt, örömmel odaküldöm az én emberem helyett. Totya ügyes és közöttünk neki van a legjobb műszaki érzéke.
- Ami, tekintve, hogy egyikünknek sincs egy fikarcnyi sem, nem sokat jelent.
- Molnár, ha nem bízik a társában, maga is nyugodtan leellenőrizheti a tölteteket. Ha nem, hát fogja be az arcát.

1. Ne aggódd túl: hacsak nem vagy teljesen életképtelen, sikerülni fog.
2. A fentiekre alapozva a tanulásodnak két funkciója lehet:

                a.) megnyugtasd a lelkiismeretedet időről időre

                b.) jobban teljesíts a sima átmenésnél.

3. Tarts rendszert: tölts minden nap egy megadott időpontban megadott mennyiségű időt a tananyaggal való foglalkozással! Ezt tartsd be! Ha nem tudod, kompenzáld másnap kétszer annyival! Ne hagyd, hogy a kibogozhatatlanságig torlódjon! A rendszeresség segít.
4. Ha úgy érzed, el vagy havazva, készíts vázlatot, ütemtervet a fentiek alapján!
5. Találj olyan elfoglaltságot, ami ténylegesen pihenteti az agyadat!
6. Az energiaital nem jó szarra se.
7. Ne hallgass azokra, akik cikiznek, hogy ez mennyivel könnyebb, mint majd az egyetem meg a munka meg a gyereknevelés! Később majd te is visszasírod, amikor ez volt a legnagyobb problémád, de attól még most tényleg ez a legnagyobb problémád.
8. Teremts magad köré ingerszegény környezetet! A legjobb, ha se internet, se telefon, se könyv, se semmi nincs a közeledben.
9. Ne légy magaddal túl szigorú, hagyd az elmédet dolgozni: ha egy anyag nem érdekel, foglalkozz mással és térj vissza rá később. Ha ekkor sem érdekel, kezdd kicsiben: keresd meg a legkisebb dolgot, amit az anyaggal el tudsz végezni! Pl.: Nem bírod elolvasni az első fejezetet, mert elkalandozol. Mi a leghosszabb egység, amit figyelemmel tudsz kísérni? Foglalkozz azzal! Olvasd újra és újra, merülj el benne. Találj ki hülye memóriakapcsokat, amivel megjegyezheted! Írj köré egy nyomi kis történetet. Aztán, ha már nagyon megy, megpróbálhatsz tovább haladni. Ha még eddig se jutsz el, először rakj rendet a szobádban!
10. Olvass! Ne csak ezt, bármit! Aki olvasni tud, az sokkal nagyobb eséllyel old meg bármit.
11. Ne írj rá az osztálytársaidra csak azért, hogy megnyugtassanak, hogy még ők sem kezdték el. Ennek semmi értelme.
12. Előző nap már ne foglalkozz ezzel. Lazíts!
13. Aznap reggelizz proteinben és zsírban gazdagon, hogy legyen energiád! Közvetlenül előtte tolj be egy Snickerst!
14. Ezek a tanácsok egy 9 évvel ezelőtti érettségire alapozódnak, plusz az azóta szerzett tapasztalatokra. Lehet, hogy azóta már sokkal brutálabb vagy csicskább, szóval nem vállalok felelősséget a fent megfogalmazottakért!

Kormos József szerette a feleségét.

Diákkoruk óta szerelmes volt a karakánságába, a szűnni nem akaró lelkesedésébe, az őszinteségébe és abba, ahogyan vele és másokkal bánt, ahogyan a világra tekintett. Pillanatnyi boldogságok szüntelen sora volt az életük.

Tisztelte feleségét, amiért három gyereküket hordta ki és nevelte fel, noha szégyellte magát, amiért - legalábbis az utóbbi időben megfogalmazott érzései szerint - oly kevéssé vette ki a részét mindebből.

Vágyakozva leste minden kecses mozdulatát, hiszen Mária most is ugyanolyan jó formában volt, mint huszonöt évvel ezelőtt.

Hálás volt neki, amiért szerette őt és vele maradt, annak ellenére is, hogy gyakran iszogatott, és feleségével ellentétben rajta nagyon is meglátszott az az ötvenöt év, a viszonylagos jólét és a párt részére végzett ülőmunka.

Kormos József egy sötét vasárnap délelőtt zokogva várta haza a feleségét.

- Nos, akkor Mrs. Dawkins, megfogadta a tanácsomat? - ült le Dr. Heller nyikorgós bőrfotelébe. Remegő kezében már ott várt a cigaretta, és arcán csakis a zippo sercegésével vált láthatóvá a lelki béke. Érdekes, gondolta Mrs. Dawkins, hogy egy pszichológus, akinek elvileg jobban kéne értenie az emberi viselkedéshez, mint az átlag, képes egy olyan egyszerű lélektani csapdába beleesni, mint a nikotinfüggőség. Ez némileg hitelét vette a doktornak, ám Mrs. Dawkins túlságosan kétségbe volt esve ahhoz, hogy ellökje magától azt a kevés, segítő szándékú embert, aki maradt neki.

Analóg vekker kehes csilingelésére ébredek. Kezem egy másnapos lajhár fürgeségével nyúl a hang irányába, tétova mozdulataival asszisztálva konokul csukva maradni igyekvő szemhéjamnak. Egyáltalán, ki az anyám használ még analóg órát?

De tényleg.

Nekem nincs is analóg órám.

"Ébren még szexibb vagy, mint álmodban"

"A Föld lapos, és a védőoltások autizmust okoznak"

"Fuss. MOST!"

"Ez a sütemény 32 gramm szénhidrátot tartalmaz, te dagi"

"Mászik egy pók a fejeden"

"90 százalék esélyed van arra, hogy semmi jelentőset ne vigyél véghez életedben"

"兩隻母雞的鵝比較好"

"Igazából senkit sem érdekelnek a történeteid"

"Nagy lehet a baj, ha egy süteményhez fordulsz tanácsért, he?"

"Összetevők: Víz, cukor, liszt, só, németjuhász-keverék"

A gyakorlatok az alábbi weboldalról származnak:

https://szerzoikonyvkiadas.blog.hu/2017/06/19/27_irasgyakorlat_hogy_ujra_szarnyaljon_a_kreativitasod

Minden reggel 4:30-kor kelek. Ez egyike azon kevés érdemi skillnek, melyre a két hetes, OKJ-s űrvadász képzésen rászoktattak. Hajnalban persze nehezebb túllenni a kezdeti ágyban ragadás gyötrő gondolatán, utána viszont egy sokkal hosszabb és eredményesebb nap előtt áll az ember. Már persze amúgy is, hiszen itt, a Marson egy picivel hosszabbak a napok, és nem is napnak hívják őket, hanem SOL-nak. Én persze maradok a napnál, amikor csak tudok, ami nagyjából a Kedvesemmel és a szüleimmel folytatott Skype-olást jelenti. Ki hitte volna, hogy előbb lesz a Marson wifi, mint élőflóra. Ez persze réges régen volt, és azóta az ember, az ő végtelen arroganciájával olyan gyorsan és elővigyázatlanul teremtett életet ezen a halott vidéken, hogy szinte azonnal el is vesztette felette az irányítást. A genetikailag módosított növények az oxigéntermelés fokozására szolgáltak volna, de a felgyorsított mutációk következtében előbb kontrollálhatatlanul elburjánoztak, aztán váratlan formákban bukkantak elő, később pedig egyszer csak megjelentek körülöttük a kisebb rovarok és más állatok. Az élet utat tört. Némelyik faj pedig igen fejlett, és veszélyes lett az emberre.

Nem is izgalmas volt, inkább ijesztő. Azért ez lett, mert ez a legintenzívebb. A velencei tónál voltunk, és az egyik pajtásommal kitaláltuk, hogy beúszunk a közepéig. Azt hiszem, nem értük el a közepét, csak egy ilyen nádas, dzsindzsás szakaszt, mint amilyen a parton is van, egészen furcsa, hogy a tó közepén is ilyet találni. Na mindegy, a lényeg, hogy mire odáig elértünk, besötétedett, és felhők gyűltek az égre. Sötétek. Szóval nagyon megijedtünk, mert a parton is dörgött már az és, szóval rögtön elindultunk visszafelé. Addigra már olyan fáradt voltam, hogy néha csak így löktem magam, teljesen nyomorult módon, meg reménykedtem, hogy egyszer csak eléri a lábam a talajt. Na, hát nem érte. A pajtásom kérdezte: parsz? Furcsa szó, a "parázni" szóból ered, ami pedig, meggyőződésem szerint a paranoia szóból származik, amit kicsit pontatlanul használunk a félelemre. Kicsit idegesített akkor, hogy ő, fiatalabb létére láthatóan kevésbé fél, mint én. Persze ez sem biztos, lehet, hogy csak máshogy élte meg. A lényeg, hogy menet közben azon gondolkoztam, vajon ha belecsap a villám a vízbe, megcsap-e engem is, vagy csak leföldel, vagy nem tudom, nem volt különösen kiterjedt az elektronikai tudásom akkor se, meg most se. A lényeg, hogy ténylegesen a halál gondolatával néztem szembe, és az a gondolat motoszkált a fejemben, hogy mennyire szánalmas lenne már ilyen feleslegesen megdögleni. Hogy nem csak hogy nem mentek meg mondjuk valakit a halálommal, de még annak módja is annyira... nem is tudom. Nevetséges? Talán ez a jó szó. Ennyire balfasz módon odalenni egyszerűen nem lett volna pofám. Igazából viszonylag hamar kiértünk, semmi bajunk nem lett, ott meg kiderült, hogy az a Pajtim, aki a partom maradt, össze-vissza izgulta magát, mert ő meg még csak azt sem tudta, hogy hol vagyunk. Végül megúsztuk.